Hányok ettől a világtól amiben élünk. Nem is, inkább gyűlölöm...Most legalább is. Önbizalomhiányos nők, akik idegen férfiak visszaigazolására és dicséretére vágynak, közben ott a párjuk aki úgy szereti őket ahogy vannak. Sebzett férfiak akik kihasználják a nőket mert velük is ezt tette valaki. Nincs bizalom, erkölcs, gátlások. Az interneten azok vagyunk akik akarunk! 10 perc alatt találok kúrópartnert, de 10 perc alatt mennek tönkre hosszú éves kapcsolatok is. Mindenki színész... mutassuk a világ felé milyen boldog az életünk. Igen. Mutassátok meg másoknak mennyire boldog az életetek, nálatok minden rendben van! Aztán üljünk le, meredten bámuljuk a képernyőt és várjuk a sok értesítést, reakciót olyan emberektől akiket nem ismerünk!

Látszat barátságok, érdek kapcsolatok... Több millió nő és férfi! Olyan kapcsolatokat ápolnak amiben ti magatokat sem érzitek biztosnak. Barátnők szivecskéznek egymás képe alá.. ''Szerelmem vagy'' ''Legszebb vagy nekem babám'' Közben egymás palijára mentek rá, egymást beszélitek ki a többi barátnőnek. Párok, kapcsolatok, amikben tisztelet nélküli kegyes kis hazugságokkal, telefon rejtegetésekkel, operálnak egymással szemben. Ahelyett, hogy megbeszélnék a társukkal mindezt, egymás képébe hazudnak hogy "Csak a barátokkal beszélek, de Te ezt úgy sem érted meg! Ne zárj aranyketrecbe! Nekem is jár egy kis kikapcsolódás a barátaimmal..."

Fiú és lány barátságok... hogyne! Talán működött ez régen még mamáink, papáink idejében. Más volt a mérce. Ma már egy fiú barát is berakja, a lány barát is bekapja. Hányok az egésztől hogy jutottunk idáig?! Lehet túl régimódi vagyok... De én nem ezt a példát láttam, nem ezt tanultam. Talán bennem van a hiba... Nem tudom elfogadni, hogy így viselkedünk. Semmit nem értékeltek ebben a rohanó világban. Ott a gyerek, és a párotok akikkel együtt vagytok egy egész... egy család. Mégis a virtuális világban éltek. A férfi netes spanokkal játszik, a nő netes barátnőkkel cseveg. Elhidegülés... a gyerek lerakva a TV elé, egész nap mesét néz. A párok nem kommunikálnak, más figyelmére vágynak és évek telnek el mire jön a felismerés: félre, vagy meg sem ismerték egymást. A család széthullik, a férfi fog egy szebbet, csinosabbat. A nő megy a feje után, lefekszik boldog-boldogtalannal és ő magába meséli, hogy ez így rendben van.

Gusztustalanok vagytok, örök elégedetlenek! Megvan mindenetek közben nincs semmitek. Felelőtlenül rohantok a nagy világban de még magatokat sem éritek utol. Egymás szemébe néztek és belehazudtok... aki szeret titeket eltapossátok, akit ti szerettek eltapos titeket. De semmi gond... hiszen itt mindenki boldog, mindenkivel minden rendben van! Egyedülálló anyukák... fuckboyok... Ti nagy igazi komoly férfiak... Egyikőtök sem különb! Az emberek hibáznak, rossz dolgokat is tesznek. Ez így van rendben. De az nincs rendben, hogy a saját hibáinkat a másikra hárítjuk és tönkre tesszük egymást! Az interneten éltek, csevegtek, társat kerestek, látszatot építetek fel. Ebben éltek... ez a 21. század és ez nem fordul vissza, ez már elfogadott és normális. Egyszer majd megöregedve egy ágyban feküdve elgondolkodtok az életeteken, hogy mire vágytatok és mit értetek el. És rádöbbentek arra, hogy vesztesek vagytok. Nem éltétek meg a pillanatot... nem becsültétek meg a szeretetet, nem tiszteltétek egymást! Egyedül maradtok mind. Majd akkor is mutassátok azt, hogy minden rendben! Mutassátok, de mindannyian tudjuk, hogy ebből már szar sem lesz úgy sem...