Egyszer csak apa leszel, megváltozol. Sokat hallottam ezt a mondatot én is a felmenőimtől. Aztán apa lettem. Az érzés, a zsigereidbe ég. Már nem csak szakítasz egy nővel, meg tovább lépsz, már nem csak úgy szarsz bele a világba, és már nem is nézhetsz félre, ha probléma van; felelős lettél. Érkezett valaki, aki fontosabb nálad. Az első években igyekszel a nyakadba venni a családfenntartó szerepét, gürizel, hajtasz, lelakod magad, hogy a legjobbat tudd adni. Cserébe lemondasz az időről, amit a gyereke(i)ddel tölthetnél, lemondasz néhány hobbidról, vagy akár a haverokkal való sörözésről (is) mert, ha a családodnak nincs elég, azért te leszel a hibás – "milyen férfi, nem tudja, vagy nem is akarja eltartani??", ezeket hallod.

Próbálsz szigorú lenni, hogy az anya, vagy éppen a nagyanya kedves lehessen, pedig a lelked mélyén megvennéd azt a száztizenegyedik plüssjátékot, elengednéd abba a buliba, de nem teheted, valakinek erősnek kell lennie. Hallgatod a tini gyereke(i)dtől, hogy tönkretetted az életüket, hogy te csak hülyeséget beszélsz, de akkor is odaadod azt a kis pénzt, hogy meg tudja venni a kinézett cipőt, csendben elzárod a nyitva hagyott csapokat, lekapcsolod az úgy hagyott villanyt. Aztán elszaródik minden... Ha valaki félrelép, te leszel a mocskos férfi, a nő csak elhanyagolt lehet. (Ha nagyon elszarod, akkor a te címed lesz más, mint a gyerekeidé, hiszen te csak elszakíthatod, az anyától meg csak elvehetik.) Szokhatod meg a néma magányt és a korábban fontos én időd is olyan feleslegesnek fog tűnni. De akkor is felelős maradsz! A gyereke(i)ddel együtt megkaptad az értelmet, amiért érdemes ez az egész. Nézed őket csendben, egyengeted az útjukat a háttérből és reménykedsz, hogy ne rontsák el nagyon. Izgulsz, amikor később érnek, mint mondták, és örülsz, ha a tanácsodat kérik, még akkor is, ha tudod, hogy semmit sem fognak belőle megfogadni. Aztán felnőnek, saját családjuk lesz, és csak néha látogatnak meg, azt is csak akkor, ha amúgy előtte jól csináltad. És te akkor is ott leszel csendben, várod az unokákat akikkel már nem kell szigorúnak lenni, akinek már megveheted a száztizenegyedik plüsst, és akit talán nem fognak utálni tiniként, sőt, akitől megfogadják a tanácsot is. Nem tegnap volt apák napja, de akkor sem lett tele a facebook köszöntésekkel, nem kaptam virágot, bort, ágyba reggelit, ez nem anyák napja. Csak megálltam és elgondolkodtam egy picit.