Nézzük a gyerekkel a Terminátor harmadik részét, és míg Ő beleéli magát a filmbe nekem meg ezen a faszságon jár az agyam. (Mindeközben ülök a fűtött nappaliban enyhe hipotermiás állapotban, még kabátban...) Nem tudom eldönteni, hogy ez mennyire nem is faszság?! Persze a címet olvasva, egyből a Terminátor jut eszébe mindenkinek. Ez száz százalék, vagy ezer.

Jönnek a droidok, robotok, kenyérpirító, láncfűrész, akkus fúró és lezúznak, likvidálnak. Nem. Mi "emberek" lettünk gépek. Termelés. Minden nap ugyanaz a seggfej (vagy valami hasonló genetikai hulladék) mondja meg, hogy hogyan és mit csinálj, mennyit csinálj, mikorra végezz. Egyszóval kalibrál. Beprogramoz. Gép vagy.

És a szabadidő? Veszed a hordozható rádiós mobiltelefonodat és bitek, bájtok' segítségével nézel ki a fejéből, a téged körülvevő világ felé. Fasza. Megnézemmá' az appon esik-e a eső. Vagy épp elmegyünk egy gyönyörű táj mellet és inkább megnézzük a "csillió kás faszom tudja milyen hádés" kijelzőn. Ahelyett, hogy odavonszolnánk a seggünket és ezzel a két golyóval a fejünkben néznénk meg. Éreznénk az illatát, hallanánk a hangját, esetleg megkóstolnánk az ízét, miközben a boldogság ízét sem ismerjük... Gépekké váltunk. Igen, egy kibaszott, szaros gép vagy.

Na és akkor a lázadás. Digitálisan már mekkora pofánk van. Be merünk szólni bárkinek; leanyázunk azonnal mindenkit, akinek más a véleménye. Vagy köszöntünk valakit pár megapikszellel' (Boldog akármit! Boldogulj meg! Oszt küldünk valami piás képet.) Hűdekurvajó!' Ahelyett, hogy beülnénk valahová, (vagy akár otthon is) és meginnánk azt a piát a képről. Jaaaa! Hát azt meg nem lehet. Minden zárva, te meg takarodj haza nyócra' és tedd magad töltőre, mert holnap kezdődik minden elölről. Oltasd magad. Kétszer is. Félévente.

A gépet olajozni is kell. Gép vagy. Nézem a kislányom és irigylem, hogy neki még ezek nem jelentenek semmit. Mennyire ártatlan. Irigylem és csodálom, hogy mennyire őszinte.

...hogy mennyire tud még örülni mindennek, ami igaz és ami igazi.

Ő még igazi ember...